A MiniMűhely foglalkozásain gyakran készítünk illusztrációkat vagy mesés képeket. De mi a helyzet magukkal a történetekkel? Számtalan mesével találkozunk életünk során. Míg a mese hallgatása a gyermekekre is bizonyítottan jó hatással van, egyre több információt hallunk arról, hogy a mesélés a felnőttek számára is lehetőséget nyújt önmaguk és a világ mélyebb megismerésére, megértésére.
Vajon milyen hatással lehet a mese a ma emberére? Valóban nyújthat egyfajta mankót, lelkitámaszt az életünkhöz? Kecskés Alexandra mesetanácsadót, meseírót az NLP-személyiségfejlesztő, erőforrásgyűjtő módszer művelőjét kérdeztük.
Beszélgetésünk során sok mindent megtudtam Rólad. A művészet több ága, valamint a mesék világa úgy tűnik, állandó és biztos részét képezi az életednek. Hogy alakult ez ki? Mondasz pár szót Magadról?
Az én életutam igen szerteágazó, ha mesésen fogalmaznék, telis-tele próbatételekkel. Művelődésszervező-néprajz szakon végeztem, és számomra az utolsó évek jelentettek kihívást. Valahogy megakadtam, és tartottam a jövőtől. Betegség formájában érkezett a „lehetőség”, hogy úgy igazából önmagamra figyelhessek. Itt folytatódhatott az én önismereti utam.
Egy hosszabb kórházi rehabilitációs időszak után újból visszatérhettem a való életbe. Elkezdtem dolgozni részmunkaidőben, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületében, sorstársi tanácsadó és érzékenyítő tréner lettem. Befejeztem az egyetemet, rengeteg év kihagyása után megírtam a szakdolgozataimat. Aztán rátaláltam egy komplex művészet -és zene terápiás tanfolyamra a Kokas Klára Agape Zene- Életöröm Alapítvány szervezésében. Hatalmas élmény volt, hogy bár mozgásomban korlátozva voltam, mégis táncoltam, énekeltem és klasszikus zenére festettem. Itt derült ki számomra, hogy mégis egy művész lakozik bennem. Egész eddig azt mondtam: mindenki más képes rá, én kivétel vagyok. Biztos vagyok benne, hogy sok olvasó is így gondolja magáról. Pedig már most ott van benne a kreativitás. Akár a gyereknevelésben, akár az otthoni munkákban is megtalálhatjuk a kreativitást, ha közben tudatosan figyelünk magunkra.
Az elmúlt időkben az a megtiszteltetés ért, hogy felkérést kaptam egy múzeumtól, hogy a mesekönyvüket meseterápiás szemszögből nézzem át. A jövőben folytatjuk az együttműködést, és már az új meséjük megszületésében segíthetek nekik.
Úgy tudom, nagyon izgalmas meseterápiás módszerrel is megismerkedtél. Erről mit tudhatunk?
Mindkét szakomon meseterápiából írtam a diplomamunkámat. Az esettanulmányomat Juhász László pszichológus Mesehős komplex mesediagnosztikai-és tanácsadó módszeréről írtam. A lényege dióhéjban: írsz egy mesét. Ami fontos lehet az az, hogy találjunk egy nyugodt alkalmat, amikor nem zavar senki, hogy megérezhessük, milyen mese szeretne általunk formát ölteni. Ez a saját mesénk, ami döbbenetes, de tényleg rólunk mesél. Ahogy egyre jobban megismerem a módszert, egyre jobban látom, hogy segít feltárni az elakadásokat és a mese átírása által a változás elindulhat. Amit képes vagy átírni a mesédben, azt képes vagy a valóságban is megtenni, megteremteni. Ez lehet a kulcs, a lelked üzen a meséden keresztül. Te tudsz érte tenni, hogy kijavíthasd szépen fokozatosan, és megélhesd ezeket a saját hétköznapi életedben. Még a folyamat elején járok, de számtalan esettanulmány született, hogy milyen gyógyulást hozott az egyén életében (párkapcsolati, társas kapcsolat, szakmai fejlődés…). Hatalmas változásokat hozhat, ha a meseíró hajlandó elvégezni azokat a gyakorlati lépéseket, amit a mesetanácsadó szakértő szemmel javasol neki. Ez egy közös utazás, nagyrészt a mese írójának a feladata, hogy átírja, hogy merje megélni a változtatásokat. A mese tanácsadója kíséri, és finoman terelgeti az író útját. Ez is egy bizalmi alapokon nyugvó módszer, de inkább nevezzük lehetőségnek, hogy az egyén közelebb kerülhessen igazi önmagához, és élete Hősévé válhasson.
Rengeteg mese vesz minket körül. Milyen hatással lehet a mese ránk?
Nem titok, hogy régen a mese a felnőtteknek szólt, csak később került a gyerekszobákba. A mese élni segít, mert olyan kulcsokat, megoldási mintákat adhat a kezünkbe, amivel könnyebben megéljük az élet adta kihívásokat. Ehhez kapcsolódóan javaslom, elolvasásra az Elmúlik című indiai mesét. Sajnos nem mindenkinek meséltek gyermekkorában, pedig kutatások kimutatták, hogy szükségünk van a varázslatra az életünkben. Aki nem kapja meg gyerekkorában a mesét, mint hamuban sült pogácsát, az esélyes, hogy serdülő korában tudatmódosító szerekhez nyúl…
Véleményed szerint milyen a jó mese? Létezik egyáltalán jó és rossz mese?
Nincs rossz mese, csak rosszul választott mese. Korosztályonként eltérő, kinek mire lehet szüksége. Egy 3 évesnek egy, a saját napjáról szóló mese E/3. személyben elmondva, tökéletes választás lehet. Később jöhetnek például az állatmesék. Szakdolgozatom kérdőívében kiderült, hogy egy anyuka a kiscsoportos gyermekének a Magyar Népmesék című sorozat egyik meséjét mutatta meg a TV-ben, amitől megijedt. Ez a mese különleges és szépen illusztrált. De egy óvodás gyermeknek még nagyon nem való.
Első dolog, ami eszembe jut az az, hogy a mese jól végződhessen. Hogy miért? Mert a gyermeknek szüksége van valamire, amibe belekapaszkodhat. Biztos emlékeztek rá, milyen reménytelennek és igazságtalannak éltünk meg sok mindent gyerekként.
Második lényeges és sokat vitatott kérdés, hogy legyen-e benne ijesztő elem. A terapeuták és én is úgy látom, hogy erre azért van szükség, mert a gyermek saját világában számtalan feszültséget él meg. Egy jól megválasztott mese segítséget adhat neki, hogy a napi szinten felgyülemlett feszültségeket megélhesse és feloldódhasson benne.
A próbatételek jelenléte pedig azért elengedhetetlen, hogy felfedezhesse saját magában is a bátorságot, a megküzdés erejét. Egyfajta útravalót adhatunk ez által gyermekeinknek, egy olyan belső tartást, amire ha visszaemlékszik (nem is tudatosan), akár felnőttként is erőt meríthet belőle.
Mint szakértő, biztosan egészen másképp látod a történeteket. Te mi alapján választasz mesekönyvet?
Mesét korosztály szerint érdemes választani. Hiszen teljesen más lelki szinten van egy óvodás és egy kisiskolás gyermek, ahogy az előbb már ki is fejtettem. Az egyesület keretein belül elindítottunk egy mesecsoportot, ahol folyamatosan meséket választok. Sajnos az elmúlt időszakban több kollegánk is eltávozott az élők sorából, így ehhez kapcsolódó meséket kerestem. Nem volt könnyű dolgom, hisz nem vagyok gyászfeldolgozó terapeuta, de a mesék erejét hívtam segítségül. Kettő mesét emelnék ki, ami lehet más gyászolónak is erőt adhat a gyász feldolgozásához. Az egyik az Elmúlik című mese (melyet korábban említettem), a másik pedig egy Andersen mese: A len. Érdemes rákeresni és elolvasni. 
A mese olvasása, hallgatása, vagy az, ha valamilyen módon kapcsolatba kerülünk a mesével, hatással van ránk. Mit gondolsz arról, ha meséket, történeteket illusztrálunk? Mennyire tartod fontosnak a kreativitást vagy a művészetet az életünkben?
Több helyen vitatták már, hogy helyes vagy helytelen a mese illusztrálása. Ha helytelennek írták, arra hivatkoztak, hogy ahelyett, hogy a gyermek fantáziálna, kész képeket kap a könyvben. Ha visszaemlékszünk, szerintem szinte mindenki imádta, ha a meséhez még kép is tartozott. Még felnőttként is érdekesebb számomra… Lehet még nem gondoltak rá az ellenvetők, de ha mértéket gyakorlunk, és nem tömjük tele képekkel, csak szórakoztatóbbá teszi a mesélést.
Amit inkább elleneznék, az a TV lenne, ott tényleg nem hagy teret a gyermeknek, hogy saját maga alkothassa meg a mese szereplőit. A múltkor egy megdöbbentő kísérletet láttam. Egy kutató be akarta bizonyítani, hogy ha egy akváriumban úszkáló halnak mutatnak egy mintát a TV-ben, azt képes felfogni és leutánozni. A kísérlet abból állt, hogy közvetlenül az akvárium elé tettek egy tévét, amiben egy hal az akváriumban felúszik az eleségért és bekapja. Miután a hal ezt látta, már tudta mit kell tennie és utánozta a TV-ben látottakat. Most gondoljunk bele, ha egy ilyen ici-pici agyú hal, ilyen szépen tud utánozni, a gyermekeinkre milyen hatással vannak a látottak. Manapság szinte lehetetlen a TV-t vagy a számítógépet kiiktatni az életünkből, de ha ellenőrizzük, vigyázunk arra, hogy a pici mit lát élete legfogékonyabb időszakában, már rengeteget tettünk érte, és az ő lelki békéjéért.
Visszatérve a te illusztrálásodra. Pont úgy találtam rád, hogy kerestem egy olyan foglalatosságot, ami teljesen kikapcsol, és még szórakoztat is. Az elmúlt időszakban jórészt feladatokat oldottam meg, és kerestem valamit, ami segít kikapcsolni. Olyan tündéri figurákat jelenítesz meg a rajzaidban, hogy szempillantás alatt elvarázsoltak. A mi küldetésünk talán abban áll, hogy a könyveket megmenthessük, és még unokáink is ismerhessék, milyen csodálatos érzés könyvet fogni a kezükbe, és beleszippantani a lapokba…
Egy kicsit a meséken és a te rajzaidon keresztül újból gyerek lehetek. A művészetterápia hasonlatos az álmokhoz, kivetülnek, és ez által talán jobban megérthetjük magunkat és a bennünk zajló rejtett lelki folyamatokat. Szerintem a művészetterápia bármely ága segít abban, hogy a rejtett dimenzióinkkal kapcsolatba kerüljünk, tudatosuljunk, egyfajta spirituális útnak élem meg, a szó legnemesebb értelmében.